Nagyon tanulságos kis bejegyzésre bukkantam az interneten. Tesztelték az emberek érdeklődését, és figyelmét. Egy hegedűs kiállt az egyik metró állomásba és egymagában zenélt. A fiatalember -egy szeméttároló mellett állva- körülbelül negyvenöt percen keresztül muzsikált az aluljáró érdeklődést szinte abszolút nem mutató közönsége előtt. Ez idő alatt 1097 ember haladt el előtte, húsz ember adományából 32$-t keresett, s hat klasszikus zenedarabot adott elő.Két napra rá ez a fiatalember, akit Joshua Bell-nek hívnak, és akire az USA-ban ünnepelt hegedűművészként tekintenek, Bostonban adott telt házas koncertet, ugyanazon a három és fél millió dolláros Stradivari hegedűn, melyen a metróállomáson is játszott. Erre a hangversenyre fejenként átlagosan 100$-t fizettek ki a nézők-hallgatók.
A tanulság nagyon egyszerű. Nyitott szemmel kell járni a világban, és nem szabad sajnálni az időt semmire se. Ki kell élvezni minden percét, és tilos az idő szűkösségére fogni mulasztásainkat. Mindenkinek pontosan arra van ideje amire akarja. Sőt pont, hogy egy kicsit lassítani kellene az emberek tempóján. Mindig mindenki siet valahova, és ezért szalasztjuk el ezeket az apró eseményeket, amik megszínesítenék hétköznapjainkat. De miért sietünk? Mert ez a mai világ ezt a gyors tempót diktálja. Azért siet az ember, hogy miután elintézte kötelességeit, utána minél több időt tudjon eltölteni a számítógép vagy a televíziót előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése