2011. március 15., kedd

Amikor egy szó sem jön

 Nehéz ehhez a videóhoz bármit is szólni. Nem tudom pár gondolatban leríni az érzéseimet. Nézze meg mindenki és vonja le magának a tanulságot!

2011. március 14., hétfő

Idő felbecsülhetetlen értéke

Nagyon tanulságos kis bejegyzésre bukkantam az interneten. Tesztelték az emberek érdeklődését, és figyelmét. Egy hegedűs kiállt az egyik metró állomásba és egymagában zenélt. A fiatalember -egy szeméttároló mellett állva- körülbelül negyvenöt percen keresztül muzsikált az aluljáró érdeklődést szinte abszolút nem mutató közönsége előtt. Ez idő alatt 1097 ember haladt el előtte, húsz ember adományából 32$-t keresett, s hat klasszikus zenedarabot adott elő.Két napra rá ez a fiatalember, akit Joshua Bell-nek hívnak, és akire az USA-ban ünnepelt hegedűművészként tekintenek, Bostonban adott telt házas koncertet, ugyanazon a három és fél millió dolláros Stradivari hegedűn, melyen a metróállomáson is játszott. Erre a hangversenyre fejenként átlagosan 100$-t fizettek ki a nézők-hallgatók.

A tanulság nagyon egyszerű. Nyitott szemmel kell járni a világban, és nem szabad sajnálni az időt semmire se. Ki kell élvezni minden percét, és tilos az idő szűkösségére fogni mulasztásainkat. Mindenkinek pontosan arra van ideje amire akarja. Sőt pont, hogy egy kicsit lassítani kellene az emberek tempóján. Mindig mindenki siet valahova, és ezért szalasztjuk el ezeket az apró eseményeket, amik megszínesítenék hétköznapjainkat. De miért sietünk? Mert ez a mai világ ezt a gyors tempót diktálja. Azért siet az ember, hogy miután elintézte kötelességeit, utána minél több időt tudjon eltölteni a számítógép vagy a televíziót előtt. Mennyivel jobban járnának az emberek ha nem a gép előtt ülnének, hanem elmennének kirándulni, egy koncertre, találkoznánk a barátokkal és játszanának valami, vagy egyszerűen ha csak kikapcsolnák a gépet, tévét és találnának valami értékes elfoglaltságot. Nagyon elszomorító az az állapot, hogy sokak életéből kezdenek eltűnni a színek.



2011. március 11., péntek

Problémák

Miért van az, hogy az ember mindenből problémát csinál?? Sokszor fölösleges dolgok miatt problémázik, és nem tud szabadulni az aggodalmaitól....Egy kezdetben jelentéktelennek tűnő gondolatból is, képesek vagyunk hatalmas problémát kreálni. Egy példa a sok közül: " Jaj, lehet hogy hülyeséget mondtam?? Most vajon mit gondol rólam? Mi van ha megváltozott rólam a véleménye?? Te jó ég!! Lehet, hogy teljesen kiábrándult belőlem...." Hiába akarjuk őket kiverni a fejünkből, nem tudjuk...pedig tudomásul vettük, hogy jelentéktelen, de egyszerűen nem megy, megállás nélkül emésztjük magunkat....

Azért van ez így, mert félünk, sőt rettegünk.... attól, hogy döntéseink és cselekedeteink, túl nagy befolyással vannak életünkre. Szeretnénk mindenki elvárásának megfelelni, és 100%-osan teljesíteni. DE ez az amit úgy sem tudunk megtenni, és pontosan ezért nem kell mindenből problémát szülni. Ha mi úgy gondoljuk, hogy mindent megtettünk az ügy érdekében, vagy önmagunkat adtuk, akkor nem szabadna, hogy okunk legyen problémákra. Csirájában el kéne fojtani az ilyen gondolatokat, és helyette csak egyszerűen élvezni kéne az életet!