2015. augusztus 28., péntek

Szabadon szárnyalva


"Ma már nem értjük, hogy az Isten-ember kapcsolat nem egy felhők felett trónoló Atya és a porban élő teremtmény kapcsolata, hanem a legbensőbb Önmagunkkal való viszonyunk."   

(Müller Péter)


Az élet felfoghatatlanul változékony és múlandó. A kapcsolatok, élethelyzetek, az élethez való hozzáállásunk, gondolkodásunk folyamatosan más és más. Érzelmi völgyek és dombok szüntelen váltakozása. Az emberek folyamatosan jönnek-mennek. Szeretnek, tisztelnek, becsülnek, csalódást okoznak, megbántanak, valami ismeretlenre világítanak rá, boldoggá tesznek vagy épp végtelenül szomorúvá.  Csak egyetlen kapcsolat állandó és szüntelen: az önmagunkkal való létezés. Éppen ezért nagyon okosan kell élnünk és gondolkodnunk.  Tisztában kell lenni azzal hogy kik vagyunk, mire vagyunk képesek,  és mit tudunk nyújtani a társadalomnak. Az emberek az alapján amilyen csekély bepillantást nyernek a belsőnkbe, egyáltalán nem tudják hogy mi is zajlik bennünk, de ha mi tisztában vagyunk önmagunkkal, akkor nem érhet csalódás. Rengeteg ember vesz körül minket, de végső soron csak magunkra számíthatunk. Emiatt amíg nem vagyunk boldogok és kiegyensúlyozottak egyedül, addig akár kis is jön...., hiába jön, mert sajnos a  társaság sem adja meg ezt a kiváltságot. Viszont ha megtaláltuk a belső békénket és boldogságunkat (vagy legalábbis jó úton haladunk felé) az sugárzik. Látják mások, vonzani fogjuk őket. Az látszik valakin ha a lelke és az egész lénye összhangban van. Érdekes és izgalmas mások számára. Ha helyén tudjuk kezelni magunkat, akkor a társadalommal ugyan ez már gyerek játék. Nincsenek félelmek, aggodalmak, könnyen vesszük a nehézségeket. Nincsenek trükkök,  rafináltságok, hazugságok, ellentmondások, okoskodások, sumákságok, csak a sodrás irányába való egyenes haladás, gátak nélkül.