Valami más...valami kihalt az emberekből...valami megváltozott. Furcsa világot élünk, furcsák az emberek, furcsák a kapcsolatok. Más az értékrend, más a gondolkodás, más az életritmus.
Természetes, hogy nincs állandóság, minden folyamatosan változik. Ezzel nem is lenne probléma, sőt szükség is van a változásokra. A baj csak az, hogy nem jó irányba történik.
Nagyon sokat szoktam azon gondolkodni, hogy mi lehet ennek az oka, de nagyon nehéz választ adni e kérdésre. Hosszasan boncolgathatnám feltevéseimet, de a válaszra nem fogok tudni rájönni, mert egyszerűen nem tudom felfogni, nem fér bele a fejembe.
Talán a felgyorsult világ az oka, esetleg a technika okozta elszigetelődések, vagy a rossz szülő nevelés..?? Nem kapja meg az ember a kellő törődést élete során?
Az emberekben szép lassan felépül egy gátlásokból álló fal. Lekicsinyítjük magunkat is és másokat is. Nem látjuk az értékeket. Nem táplálunk erős érzelmeket, ingerszegény a életünk. Túl nagy befolyással vannak ránk embertársaink, pedig minden bennünk dől el, és belőlünk indul ki. Tisztában kell lennünk saját képességeinkkel, tulajdonságainkkal, értékeinkkel, és szeretni kell magunkat. Lehet nevetségesen hangzik, de így van! Ezek után tudunk csak szeretettel fordulni embertársaink felé.
Nagyon fontos tehát az, ahogy viszonyulunk társaink felé, és e mellett az is, hogy hogyan éljük meg mindennapjainkat. Hogyan kezeljük, és raktározzuk el a nap eseményeit.
Éljünk, ne csak létezzünk!!
