A szavaink súlyossága

Manapság az emberek nagy része egyre kevésbé van tisztában szavaik súlyosságával. Hogy miért? Talán ennek a felgyorsult, és elferdült világnak köszönhető. Minden olyan gyorsan történik, hogy már észre sem veszik milyen szavak hagyják el a szájukat, és nincs idejük felfogni mit  is mondtak.

Az egyik nagy probléma az, hogy olyan ígéreteket teszünk, amiket nem tudunk megvalósítani. Pedig az emberi kapcsolatok egyik alapfeltétele az az, hogy be kell tartanunk azt amit megígérünk a másiknak. Nem utólag kell gondolkodni ha valamit megígértünk. Akkor már késő.

A másik probléma pedig az az, ahogyan beszélünk. Sokszor lealacsonyítóan, kiábrándítóan, és hanyagul tudunk fogalmazni. Nem gondoljuk át azt  kimondunk.  Nagyon fontos az, hogy odafigyeljünk mindig arra, milyen szavakkal fejezzük ki mondanivalónkat.

.

Kizökkentettség

Az ember éli a saját kis életét. Van egy megszokott ritmusa. Körülbelül tudja, hogy mire számíthat holnap, mi lesz a jövő héten, és a következő hónapban. De mégis honnan tudja? Nem tudja! Csupán csak eltervezi. Megtervezi a holnap napirendjét, lefuttatja maga előtt a jövőhét napjait, és megszervezi az előtte álló hónapok eseményeit. Az ember folyamatosan tervez, és gondolkodik. Ráadásul nem csak a holnapon jár a feje, hanem  megtervezi az álmait is. Kitűz maga elé egy vagy akár több célt, amikbe kapaszkodhat, amikért érdemes nap mint nap felkelnie.

Viszont az embert mindig érik apróbb külső hatások, amik következtében megváltozhatnak az elképezései. Vagy inkább nem is nevezném még ezt "megváltoztatásnak", mert pontosan ezek a külső hatások azok, amik befolyásolják, vagy segítik terveink alakulását. Az apró tényezők, amiket sokszor észre sem veszünk, vagy figyelmen kívül hagyunk. Tehát a külvilág az ami néha "korlátoz" az előrehaladásban, vagy néha pont ő az ami segít, de minden felé képen függ az ember tőle.

Bár könnyen lehet, hogy ez ember nem is veszi észre az őt befolyásoló külvilágot mindaddig, amíg fejbe nem vágja. Amíg nem éri utol egy olyan nagy esemény, ami gyökerestül tépi ki a megszokott hétköznapok nyugalmából. Mint például egy hirtelen költözés, szerelem elvesztése, súlyos betegség, vagy egy haláleset.

Nagyon fontos az, hogy legyenek terveink és céljaink - akár rövidtávúak, akár hosszútávúak - mert nélkülük nem ér sokat az élet. De azt sem szabad elfejteni, hogy sosem tudhatjuk mit hoz az jövő. Mikor fog gyökerestül megváltozni az életünk, akár egy jó akár egy rossz  esemény hatására. Mindig készen kell állni a változásra.

Ha ne adj' Isten valami rossz történik, én azt tudom tanácsolni, hogy mindig a megoldást kell keresni! Nem szabad összezuhanni. Arra kell rájönni, hogy az adott helyzetből hogyan lehet a lehető legjobbat kihozni. Meg kell állni egy kis szusszanásra, el kell fogadni a helyzetet, végig kell gondolni életünket, és változtatni kell a jövő tervein.